Kisnémet Petra írása:
2019. március 6-11-ig Vechtába, testvériskolánkba látogattunk. Az utat már 2017 őszén megtervezték tanáraink, mikor a német delegáció járt Jászberényben. Akkor Johannát látta vendégül a családom 5 napra. A viszontlátogatás minden diáktársamnak hatalmas lehetőséget jelentett. Sokunknak nagy izgalommal járt az út, mivel repülőgéppel utaztunk, a legtöbben életünkben először. A zökkenőmentes repülőút után busszal érkeztünk Vechtába, az iskolához, ahol már Johanna fogadott. Közös Istentiszteleten vettünk részt, majd végre elindultunk a vendéglátó családokhoz. Szerencsésnek éreztem magam, hogy én már ismertem a fogadómat és tudtunk beszélgetni, érdeklődni egymás felől.
A találkozás a szüleivel és a testvéreivel remekül sikerült, szinte egyből családtagként fogadtak. Nagyon kommunikatívak és beszédesek voltak. Jó érzéssel töltött el, mikor a magyarságom és a kultúrám iránt érdeklődtek. Egy alkalommal megkértek, hogy olvassam fel az egyik okmányomon lévő szavakat és ők pedig igyekeztek kitalálni, melyik szó mit jelent.
A csoporttal való brémai kirándulás és vechtai városnézés nemcsak a látnivalók miatt volt tartalmas és érdekes, hanem attól, hogy vendéglátóink a kirándulásokon sokat beszélgettek velünk, így tudtuk gyakorolni az angol illetve a német nyelvet. Az egyik legkedvesebb pillanat számomra az volt, mikor megsimogathattam a híres brémai muzsikusok szobrán a szamár lábát. Tudod, hogy ez mit jelent? Visszatérsz még ide, mert a szamár lába (és a szíved) visszahúz!
A németek nagyon egészségtudatosan főznek és étkeznek. Nem használnak túl sok fűszert és nem jellemző náluk a háromfogásos ebéd. Finomakat főznek, de a magyar koszt aranyat ér…
Nyelvtanulás szempontjából a lehető legelőnyösebb volt ez az út. Sok új német szó és kifejezés ragadt meg bennem, de fejleszthettem angol beszédkészségem is. Az intenzív nyelvgyakorlás hatására az utolsó napokban már többnyire értettem, a család miről kommunikál egymással. Hatékony ez a nyelvtanulási módszer, mégis egy idő után már hiányzott a magyar szó.
Nagyon hálás vagyok a pedagógusaimnak, hogy annak idején segítettek bekapcsolódni ebbe a programba. Olyan élményekkel gazdagodtam az ott tartózkodásom során, amelyek csupa jókedvvel töltenek el. Mindenkinek ajánlom ezt a csereprogramot, igazán megéri!
Lénárt Anna írása:
Izgatottan számoltuk vissza a napokat, mióta a németországi vendégeink elmentek tavaly októberben. Interneten tartottuk a kapcsolatot azokkal a vechtai diákokkal, akiket elszállásoltunk otthonunkban, és öt napig a családunk jelképes tagjaivá váltak. Barátságok szövődtek ebben az öt napban, és alig vártuk, hogy viszont lássuk egymást Németországban.
Hogy mi tetszett legjobban? Nehéz röviden felsorolni. S ha megkérdeznék, mikor szeretnék újra odautazni, már most csomagolnék. Bár hűvös idő volt, de a fogadó család melegszívű és barátságos. Bár hiányoztak anya finomságai, a sok zöldség, sajtok, mártások egészen újfajta étkezési személetet tártak elém. A nyelvgyakorlás pedig páratlan lehetőségnek bizonyult. Tetszettek a partneriskola angolórái, Vechta középkori vára, Bréma városa, ahol megnéztük a városházát, a dómot, a kézművesek utcáit és nézelődhettünk a főtéren. A fényképek tanúsága szerint pedig nagyon jól szórakoztunk egy 50-es évekbeli stílusú játékteremben. A napot egy csajos hamburgeres esttel koronáztuk meg, amikor átjött hozzánk két német és két magyar lány. A hétvégét, az utolsó két napot a családokkal töltöttük. Szombaton Oldenburgba látogattunk, ahol egy barokk kastélyt tekintettük meg. Miután megebédeltünk, vásárolhattunk a sétálóutcában. Majd a nap lezárásaként, találkoztunk a többiekkel egy Banane nevű helyen. Vasárnap az Északi-tenger öblébe vitt el minket a család, majd egy klasszikus zenei koncerttel zártuk a napot. Ez volt az utolsó esténk Németországban, másnap reggel 5 órakor indultunk útnak, könnyes búcsú után.
Azóta is megy köztünk Marie-val a levelezés, hol angolul, hol németül. Hálásan köszönöm az iskola vezetőségének és Ildikó néninek, Anikó néninek, Piroska néninek ezt a felejthetetlen utazást!
