A magyar történelemben küzdelmes évszázadok követték egymást, sokszor a puszta létünkért folytatott harc gyötrelmeit kellett kiállnunk, de a nagy magyarságon nem lehettek úrrá külső hatalmak, belviszályok. Szent István békét és megértést keresett szomszédaival, más népekkel. Tisztában volt vele, ha beilleszkedünk a keresztény államok környezetébe, társakat találunk. Államférfiúi nagyságát elsősorban ez a felismerés bizonyítja. Vállalta a harcot a haladásért, a megmaradásért, hogy a nomád életmód romjain felépülhessen az új állam. 
Tettei, maga az életműve beszél helyette, érte. Ez az életmű nem más, mint a magyar államiság. Nemcsak vérrel és harccal született meg, hanem bölcsességgel, kitűnő politikai és diplomáciai érzékkel.
Szent királyunk maga és népe, sőt utódai számára is kijelölte az utat. Törvényekkel és intelmekkel térített a helyes irányba. De a legfontosabb, hogy hitt a jövőben, hitt bennünk.

Dicső István, nagy királyunk,
Téged ég s föld magasztal,
Téged tisztel kis országunk,
Első szent urának vall.
 
Tőled vette fényességét,
Méltóságát, érdemét,
Koronája ékességét,
Hitét, kincsét, mindenét.

Az iskolarádiós műsort követően, melyet az 5.b osztályos tanulókkal Eperjesiné Palásti Piroska tanárnő készített, a Diákönkormányzat képviselői Dr. Zrupkóné Pernyész Lívia igazgató asszonnyal megkoszorúzták az iskolánk fennállásának 100 éves évfordulójára készült Szent István-emlékszobrot.