Ünnepi beszéd

Tisztelt tanáraim, kedves diáktársaim!

Büszkeséggel tölt el, hogy közösen emlékezünk az 1848. március tizenötödikei eseményekre.Nagy örömömre szolgál, hogy ez alkalommal én kaptam azt a méltóságteljes feladatot, hogy emlékeztessem Önöket, és titeket arra, hogy milyen dicsőségesek, nemes lelkűek és oroszlánszívűek voltak elődeink. Mennyi bátor tettet hajtottak végre ahhoz, hogy mi, itt ma, egy független országban élhessünk.
Nagy szeretettel köszöntöm testvériskolánk, a marosvásárhelyi Szász Adalbert Sportlíceum tanárait, diákjait. Nagy izgalommal és lelkesedéssel vártunk benneteket, és azt, hogy újra találkozhassunk, eltölthessünk együtt pár napot. Számtalan programmal készültünk, reméljük, sok új ismerettel, barátsággal és élménnyel tértek majd haza. Hálásak vagyunk azért, hogy velünk együtt emlékeztek meg népünk egyik legkiemelkedőbb és a történelem során az egyik legdicsőbb eseményéről, a forradalomról.
,,Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!’’- A bécsi forradalom hírére a pesti fiatalok a cselekvés útjára léptek, felléptek elnyomóik ellen. Ezt az elszántságot Petőfi Sándor Nemzeti dal c. indulójából is érezhetjük.
Március tizenötödike nemcsak azért volt fontos, mert végre kinyilváníthattuk véleményünket és követelményeinket, hanem azért is, mert a magyar nép összefogott, és közös erővel próbált változást hozni az országba. A szabadság gondolata és a nemzeti öntudat cselekvésre sarkallta az embereket.
Hálával tartozunk a jeles nap hőseinek, a márciusi ifjaknak. Igazi példaképek számunkra, mert fáradozásuk nem volt hiábavaló. Ezen a napon a szabadság dicsőségét ünnepeljük, erre emlékezünk meg ma is, közösen.
,,Álljunk meg előttük
csak egy pillanatra,
emlékezzünk vissza
arra a nagy napra!

Az a nap a népnek
szabadságot adott,
mi sem felejtjük el
azt a dicső napot.’’

Zsombók Lídia 11. a osztályos tanuló